Összefoglaló: Viszlát augusztus, hello szeptember. Mi történt az elmúlt egy hónapban?

A vietnámi utazásunkról szóló blogot kevesebb, mint két hónapja kezdtük el írni, de már rengetegen olvastátok és olvassátok most is. Köszönjük!

Augusztusban megjelentünk az Index-en, ennek köszönhetően “Az ezerarcú Saigon” blogposztot olvastátok a legtöbben (http://hegyvari.com/saigon-az-ezerarcu-varos/).

Megjelentünk az Index-en!

Muszáj megemlíteni a határátkelő bloggal közösen készített “Megérkezés Vietnámba” bemutatkozó bejegyzést is, amit több mint nyolcezren láttak. Ha még nem olvastad kattints ide: 

https://hataratkelo.blog.hu/2018/08/07/megerkezes_vietnamba

Vártuk a nagyobb esőzést, de szerencsére elmaradt és már egyre kevesebbszer esik, cserébe jó meleg van. Ha motoroztunk azért el-el kapott minket.

Elütött egy autó a járdán. Nem lett komolyabb bajom, a vállammal visszahajlítottam a terepjáró tükrét, de azért egy pillanatra megálltam gondolkodni. Az autósok sokszor nem férnek el a motorosoktól, mondjuk ettől még nem megyünk fel a járdára, autóval. Ma reggel egy idősebb biciklis hölgy jött nekem. Nagyon megijedt, mikor a kezdeti sokk után észrevette hogy külföldi vagyok, de próbáltam megnyugtatni, hogy azért komoly baleset nem történt, tekerjen tovább. Esküszöm motorral közlekedni kevésbé veszélyes…

Első hétvégén meglátogattuk barátunk Thai családját, júniusban született a kislánya és meghívtak minket vacsorázni. Ők Tay Ninh provinciában laknak, 100 km-re Saigontól észak-nyugatra, közel Kambodzsa határához. Körbe néztünk a városban és megmásztuk a legmagasabb hegyet Dél-Vietnámban, lefelé boboztunk, felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk.

Második hétvégén a Mekong Delta felé indultunk, dél nyugat felé Ho Chi Minh City-től. Hamarosan jön a részletes bejegyzés mindkét hétvégéről.

Sajnos az internet egész augusztusban szívatott minket. Én már az UTP kábellel akartam felkötni magam, de a főbérlő inkább behúzta a kábelt a házba. Sajnos nem segített a helyzeten, de köszönöm Zakinak is a segítséget, azt a jó pár óra törődést, amivel próbált segíteni 10,000 kilométerről, nem egy este. Ezért is jelentkeztünk ritkábban az elmúlt hónapban.

Tartottunk előadást, nem is egyszer augusztusban, belinkelem az utolsó videóját. A visszajelzések alapján ez az előadásunk sikerült idáig a legjobban.

Megtaláltam a kedvenc kávézómat, és nem a kávé, hanem a kellemes környezet miatt. Céges partit itt nem tartanék, sőt semmilyen rendezvényt, amit összekapcsolható alkohollal.

Az étterembe belépve, ha nem figyelsz és egy métert tovább lépve azonnal a medencében találod magad az aranyhalak között. Ha az első megmérettetésen túljutottál jön a következő: kis szigeteken kell megközelíteni a süllyesztett asztalokat, hívjuk őket hajóknak, amibe beülve egy szintben vagy a körülötted úszkáló halakkal. Az asztalokat és székeket a vietnámi emberek méretéhez igazították, így a belépés, leülés is kihívásnak tekinthető. Na jó, jobban belegondolva megnéznék itt egy cifra estét.

Míg a 2018 Ázsai játékokon Japán kosárlabda csapat jól szórakozott…

Addig Vietnám futball csapata a 4. helyen végzett. Sajnáltam, hogy elúszott az elődöntő… Sose fogom elfelejteni, hogy negyedórával a meccs kezdete előtt rohantak ki az épületekből az emberek, ki futva, ki motorozva és tűnt el egy vendéglátó egység ajtaja mögött, vagy csak ült be valahová ahol talált egy televíziót. Eszméletlen, milyen hangulatos volt végignézni a meccset és látni, mennyire szurkolnak a saját nemzeti válogatottnak. Sikerült egy gólt szerezniük, erről pont készítettem egy videót, nézd meg, érdemes:

Úgy gondoltuk az utolsó hétvégén bemegyünk a belvárosba motorral, de a hátsó kerék megint lapos volt, így Grab-ot hívtunk. Ez amúgy a vietnámi Uber vagy hívhatjuk nemzeti közösségi taxinak is. Megnéztük a Császár Jade templomot, a város egyik leglátványosabb és leghangulatosabb pagodája. A füstölőktől füstös szűk termek és a kevés fénytől a groteszk hősők szobrai mind valóságosnak tűnnek, különös érzés végigsétálni közöttük. Videó hamarosan…

Később készítettünk néhány videót a Turtle Lake-ről, a Notre Dame-ról és a postáról is. Ha nem láttátok kattintsatok ide:

Szerettük volna megnézni a Thich Quang Duc emlékművet is, de sajnos nem találtuk meg. Előljáróban annyit, hogy Thich Quan Duc buddhista szerzetesként felgyújtotta magát 1963-ban tiltakozva az elnyomás ellen. Az öngyilkoságáról készűlt fotók világhírűek, sajnos a története kevésbé. 

A motoromat eladtam, erről is később írok majd részletesebben. Szomorú voltam, mikor elköszöntünk egymástól, igazán jól bírta, sőt! Goodbye buddy!

 Az viszont örömmel tölt el, hogy az új gazdája, Temo, jelezte jó üzletet kötöttünk, és probléma mentesen szolgálja őt is.

Temoval, aki Új Zélandról költözött Vietnámba és most egy sikeres kávézója van

Szeptember közepén Gina utazik Magyarországra, én pedig majd követem őt a hónap végén, csak még útba ejtem Ciprust pár napra. Unokaöcsém Gábor és közös barátunk is meglátogat engem hamarosan, úgyhogy lesz miről mesélni nektek megint. Készülünk a határátkelő blognak egy új blogpossztal, hamarosan az is elkészül, illetve rengeteg *úristen de mennyi* videó van még, és még mi minden más is, izgalmas lesz a szeptember, az biztos. Hamarosan jelentkezünk, ha az internet is úgy akarja. Addig is üdvözlet Vietnámból, zárásként átadom a szót a kollégáknak:

Facebook Comments