Pár évvel ezelőtt még úgy gondoltam, hogy könyvet írni és kiadni csak azok tudnak, akik erre születtek. Az írók, a költők, és amúgy is: egy könyv megírása halandó embernek, mint amilyen én vagyok, elérhetetlen.
Húszévvel ezelőtt – emlékszem nyolc, kilenc éves lehettem -, külön füzetet vettem, amibe elkezdtem írni a saját sci-fi regényemet. Csak írtam és írtam és azon gondolkodtam, milyen lesz a borítója, mit fognak hozzá szólni a tanáraim, osztálytársaim. Akkor még nem voltak kétségeim. Gondolkodtál már azon, hogy gyerekként mennyivel kevesebb korlátot állítottál magad elé? Én rengetegszer…
Aztán az elmúlt pár évben megtanultam, hogy a lehetetlen tényleg nem létezik, gondolkodás nélkül csinálni kell és tenni azért, amit szeretnél elérni.
A készülő könyvet a születendő kislányomnak és nagypapámnak írom.
A szeretetemet szeretném vele kifejezni. A könyv tartalmi része 70%-ban, a grafikai tervek 100%-ban kész vannak, már csak a tényleges szerkesztés, nyomtatás és kiadás van hátra. A célom, hogy két héten belül, április 9-re elkészüljün, nagypapa születésnapjára.
Vajon sikerülni fog?
Sikerülni fog! Úgy gondolok rá, ahogy a húsz évvel ezelőtti Önmagam kitűzte a célt, nincsennek korlátok. Nem készül belőle 1000 példány, nem fog a könyvesboltok polcain várni rád, de ha szeretnél belőle egy példányt, írj nekem.
Mi történt a sci-fi regénnyel? Mai napig keresem azt a füzetet…
